Ez is eljött! Blogot kezdek. Annyi mondanivalóm van, azt sem tudom hol kezdjem. Először is Üdv. mindenkinek aki olvassa majd az írásaimat.
Évek óta kacérkodom a gondolattal, hogy nyilvánosságra hozom a fejemben elmentett hosszú hosszú oldalakat, melyek folyamatosan ki-ki kívánkoztak már belőlem. Sokszor nyomdafestéket nem tűrő gondolatok ezek, néha önfeledt boldogságot rejtenek, máskor üvöltenek a szenvedéstől. Írni fogok nőkről, karrierről, elnyomásról, hatalomról, szerelemről, vágyakozásról, de legfőképpen magamról. Egy hosszú utazás kezdete ez a blog, mely írása közben a legfontosabb célom megtalálni önmagamat. Rettegek. Rettegek attól, hogy mit találok, hogy fog-e tetszeni, hogy tényleg erre vágytam-e…?! Hogy megismerjem őszintén magamat, leplezetlenül, kimondjam a rég elfojtott gondolataimat, amiket soha senkinek nem tudtam, feltegyem a kérdéseimet amik egész eddigi életemben foglalkoztattak. Ennek az első bejegyzésnek a sorait is kitörlöm, majd újraírom, kitörlöm…újraírom. Még küzdök, hogy kell-e ez nekem? Biztosan mindent tudnom kell ahhoz, hogy boldog legyek? Mindenképpen fel kell tépjem a régi sebeket, melyeket olyan jól elvarrtam magamban? Igen. Nincs más lehetőség. Azt gondolom egy ember, de legfőképpen egy Nő életében eljön egyszer az a pillanat, amikor hirtelen minden kérdésére választ akar, tudni akarja ki is ő valójában, mit tartogat számára az élet, jó úton halad-e? Nekem most jött el ez a pillanat. Azt, hogy jó döntés-e, hogy ezt nem magamba fordulva teszem, hanem “közönség” előtt, még nem tudom. Nektek eljött már ez a pillanat?
Kommentek